termékleírás

Az YSD rovarmegfigyelő dobozt először az unokatestvérem születésnapi ajándékai között láttam. Kicsi, világoszöld műanyag doboz volt, valamivel nagyobb, mint egy cigarettásdoboz, nagyítószerű fedéllel, a szélein kis szellőzőnyílásokkal. Akkoriban azt gondoltam: "Ez csak egy kicsit díszes műanyag doboz, mi olyan különleges benne?"

Váratlanul két napon belül teljesen magával ragadott.

Aznap délután unokatestvérem egy katicabogarat fogott egy virágcserépbe az erkélyen, és izgatottan betette a megfigyelődobozba. Először nem nagyon figyeltem, mígnem ragaszkodott hozzá, hogy a szemem elé tolja a dobozt: "Testvér, nézd, nézd!" Közelebb hajoltam, és megdöbbentem – az átlátszó fedőn keresztül hihetetlenül egyértelművé váltak a katicabogár hátán lévő nyomok, amelyek eredetileg csak néhány kis fekete pöttyből álltak, és még a vörös páncélján lévő finom karcok is jól látszottak. Lassan kúszott, minden lépése határozottan és megfontoltan, hat karcsú lába felváltva haladt előre, mint egy miniatűr tank.

Hirtelen rájöttem, hogy bár több mint harminc éve élek, soha nem "láttam" igazán katicát.

Innentől kezdve családunk kincse lett ez az igénytelen kis dobozka. A fiam, aki korábban felsikoltott egy-egy rovar láttán, most a szomszédságban, a megfigyelőládával "kincsvadászattal" tölti napjait. Hangyákat fogott – és a dobozban felfedeztük, hogy az antennáik folyamatosan rángatóznak, mintha táviratokat küldenének; tücsköket fogott, jól látva a hátsó lábukon a fogazott kiemelkedéseket; A legcsodálatosabb, hogy kabócahéjakat talált – az ágakra tapadt üres kagylókat, és a dobozon keresztül láthatjuk a hátukon a takaros repedést, és elképzeljük, hogy a kabóca nehezen tud kibújni.

Fokozatosan megértettem ennek a kis doboznak a csodáját. Olyan ez, mint egy speciális ablak, amely felnagyítja azt a mikroszkopikus világot, amelyet általában elnézünk, és közvetlenül a szemünk elé helyezi. Enélkül örökké csak azt mondanánk: „Ez egy rovar”; ezzel elkezdjük alaposan megfigyelni az egyes rovarok egyedi megjelenését – rájövünk, hogy a szitakötők szárnyain ilyen bonyolult erek vannak, a hernyóknak pedig villás szőrük van.

Ennél is fontosabb, hogy megváltoztatta azt, ahogyan a természetet látjuk. Korábban a gyerekeket parkba vinni futást és ugrást jelentett; most a fű mellett guggolunk, kezünkben tartjuk a megfigyelődobozt, és hosszú időkig megfigyeljük. A fiam megtanult csendesen közeledni, óvatosan elkapni a rovarokat, és miután megfigyelte őket, mindig kinyitja a fedelet és elengedi őket. Azt mondja: "Apa, hadd menjenek haza az anyjukhoz." Gyerekesen hangzik, de mélyen megérint.

Múlt hónapban, miközben a költözésünkhöz csomagoltunk, újra megláttam azt a kissé kopott YSD rovarmegfigyelő dobozt. Volt rajta még néhány karc, és a nagyító fedele kicsit elmosódott, de még így is biztonságban feküdt a fiókban. Felvettem, tisztára töröltem, és úgy döntöttem, hogy felteszem az új otthonunk könyvespolcára.

Ez több, mint játék a gyermekem számára; ez egy emlékeztető – emlékeztet arra, hogy ebben a nyüzsgő világban időnként meg kell állnunk, és le kell néznünk a minket körülvevő világra. Vannak bogarak a páncéljukban, ügyes katydidák és hangyák szorgalmas seregei… Mindig is ott voltak; egyszerűen túl gyorsak vagyunk, gyakran elfelejtünk lenézni.

Talán ezen a hétvégén a fiammal újra elmegyünk a parkba. Ha magával viszi azt a kis rovarmegfigyelő dobozt, olyan érzés lesz, mintha kulcsot hordna az ismeretlen világ felfedezéséhez. Ki tudja, talán a következő levél hátoldalán olyan csodálatos élet lapul, amit még soha nem láttunk.